HomeGy.I.K.RegisztrációBelépés


Isten hozott!

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Top posters
Nada
 
Skerina
 
Nóri
 
Cat
 
AlmosMaci
 
Liaram
 
JediKnight
 
cathy222
 
Kisbello
 
Yvain
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (19 fő) Szer. 24 Márc. - 21:46-kor volt itt.
Statistics
Összesen 362 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb regisztrált tagunk: bollandi

Jelenleg összesen 2862 hozzászólás olvasható. in 65 subjects
Partnereink

Szavazó bannerek:





_________________


Copyright
Romy Pictures
All right reserved!
Minden jog fenntartva!

Share | 
 

 Lélekvesztő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nada
Admin
Admin
avatar

Érdeklődési kör : Sok van
Hobbi : Ebből is van pár

TémanyitásTéma: Lélekvesztő   Pént. 27 Jún. - 13:04

...
Vissza az elejére Go down
Nada
Admin
Admin
avatar

Érdeklődési kör : Sok van
Hobbi : Ebből is van pár

TémanyitásTéma: Re: Lélekvesztő   Szomb. 19 Júl. - 11:35

Lélekvesztő. Sok mindent takarhat, sok mindent foglal magába.
A pénz, a fizetség filozófiája - ez is egyfajta lélekvesztő...


A szocialista időkben nevelkedett szülők gyermeke, a stabil munkahely, kevés fizetés gyermeke. A vallási pragmatizmuson felnőtt jótevő, a szegény. A kreativitásáról és a kompenzáció törvényéről lemondott ember, aki a biztos munkahely / kevés fizetésre szavaz. Szétszórjuk, elpocsékoljuk, elszórakozzuk kreativitásunkat, ahelyett, hogy a kompenzáció törvénye értelmében egyensúlyban élnénk. Van-e az embernek kreativitása, amit pénzre tud váltani? És van-e erős személyisége, bátorsága, hogy a kreativitásáért pénzt kérjen?

Alul értékeljük önmagunkat. Munkánkért szégyellünk pénzt kérni, vagy csak szimbolikus jellegű összeget kérünk. Úgy érezzük, nem ér sokat az, amit csináltunk - vagy félünk attól, hogy esetleg a másiknak nem éri meg... Nem fogjuk fel, hogy másnak is csak úgy éri meg, ha kompenzálja a munkánkat. Másképp ő sem veszi komolyan, ahogy senki más sem az ingyen vagy olcsón kapott dolgokat... Ezt a tapasztalatok is hűen alátámasztják, igazolják: csak vegye a fáradtságot, és alaposan nézzen szét mindenki maga körül - nem is kell olyan alaposan...

A személyiségzavarok egyik ismérve, hogy nem vagyunk tisztában azzal, mennyit ér a munkánk. Ezért ingyen odaadjuk.

Az egyik probléma tehát a kreativitás, és a személyiség zavara, amikor képességeinket elpocsékoljuk a semmiért, abban reménykedve, hogy ezért megdicsérnek, s talán valaki megjutalmaz. Az aki ingyen vagy olcsón kapta szolgáltatásunkat, érzi azonban és tudja is valahol, mi igazából nem tartjuk értékesnek, amit tettünk, ezért nem is érzi azt, hogy kompenzálnia kellene! Aki ellenszolgáltatás nélkül kap, nem becsüli meg, amit kapott - sőt ezért vagy azért, olykor még szemrehányást is ad cserébe, méltatlankodik dolgokon...

Rossz önértékelés = rossz anyagi helyzet.

Mi a különbség egy száz forintos és egy háromezer forintos horoszkóp között? A horoszkópot behelyettesítheti bárki, bármivel, nem ez a lényeg (én speciel nem hiszek a - napi, heti, havi, éves - horoszkópokban - egyedül csak abban valamennyire, amit a személyiségi jegyeinkre vonatkoztatva mond -, ez tehát csak egy példa volt)... Ha száz forintot kell fizetnem egy horoszkópért, az is lehet, el sem olvasom. Beteszem a fiókba, esetleg a gyermekeink, macskáink, kutyáink széttépik. Úgy is olyan olcsó volt, mint a gyenge torma. Ha ilyen olcsó, valószínűleg annyit is ér. Talán kedvem sem lenne hozzá, vagy esetleg elolvasom, felszínesen átfutok rajta. Semmit sem mond, tényleg száz forintos szöveg - nem is ér többet... Ha azonban háromezer forintot kell fizetnem a horoszkópért, máris változik a helyzet. Összeszedem rá a pénzt, s végre megveszem. Drága volt, így nagyon figyelmesen és többször átolvasom, nehogy valamit átugorjak vagy ne értsek meg. Azután biztos helyre teszem, hogy holnap, sőt a jövőben is beleolvashassak. Nahát, tényleg! Ahogy olvasgatom, mennyi fontos dolgot felismerek, megtudok magamról, s mennyi mindenre rájövök! Érdekes és értékes ez a horoszkóp, úgy tűnik, megérte a beleölt pénzt...

A hibásak mi vagyunk, ha azt sugalljuk a másik embernek, hogy amit csináltunk, csak "annyit" ér... Ez a rossz önértékelés, és ahogy mi értékeljük magunkat, úgy értékel minket más is! Az igényesség az, amikor nem elégszem meg azzal, hogy értéktelennek, igénytelennek tartsanak és tartsam saját magam. A stabil munkahely a kevés fizetés gyermeke. A vallási pragmatizmuson felnőtt jótevő, a szegény. Kreativitása gyenge, önértékelése nulla, igényessége semmi. Becsap másokat azzal, hogy amit ő tesz, értéktelen. Aki ingyen vagy nagyon olcsón kap "horoszkópot", becsapták. Kidobott az ablakon száz forintot. Fizetett volna háromezret, de mit tegyen, ha becsapták, és száz forintot kértek.

Summa: ha az ember önértékelése rossz, az igényessége nulla, s a munkáját ingyen odaadja, az szegény! Ezzel másokat is szegénységbe sodor - ha nem is mindig és feltétlenül anyagi viszonylatban, ám lelki, szellemi szegénységbe mindenképp!
Vissza az elejére Go down
AlmosMaci
VIP-tag
VIP-tag
avatar

Érdeklődési kör : keleti kultúra
Hobbi : írogatok

TémanyitásTéma: Re: Lélekvesztő   Csüt. 8 Jan. - 16:21

Szia!
Elolvastam amit írtál és részben igaz is. De az én anyagi helyzetemen nem az önértékelésem miatt olyan amilyen. Sajnos nem tudtam abban az iskolában tanulni amibe szerettem volna,így vendéglátós lettem, de ezt nem szeretem hiába tanultam évekig. Elméletben bármit megcsinálok, jó vezető lennék, de nem bírnám elviselni, hogy a vendégre egész nap mosolyognom kelljen. Az álmaim szakmája a csecsemőápolás lenne, ezért most míg itthon vagyok a kicsivel megpróbálok valami ilyesmit tanulni. De addig is marad az a munkahelyem, amit nem nagyon szeretek. Ez van. Amíg itthon vagyok, addig úgyse számít. Aztán ...
Vissza az elejére Go down
Nada
Admin
Admin
avatar

Érdeklődési kör : Sok van
Hobbi : Ebből is van pár

TémanyitásTéma: Re: Lélekvesztő   Csüt. 8 Jan. - 16:29

Okosan gondolkodsz! Wink A GYED/GYES időszaka remek lehetőség arra, hogy fejleszd magad, mellyel aztán elérheted álmaidat! Szerintem nagyon fontos, hogy olyan munkát végezhessünk, amelyben jól érezzük magunkat, kiteljesedhetünk. Az életünk zömét ott töltjük el, abban éljük meg. Nincs is elviselhetetlenebb annál, mint amikor ez keserveket szül az életbe...

Sajnos nem mindenkinek adatik meg azonban, hogy megvalósíthassa, megteremthesse álmai munkáját. Nagyon kiváltságos az az élethelyzet, amely lehetővé teszi az ember számára, s olyankor bizony meg is kell ragadni! Wink

Kívánom, váljon valóra minden álmod! I love you



Kérünk szépen, vidd el
oldaladra a bannerünket!




Egyszer elég egy pillanat, elfelejteni egy életet
- máskor nem elég egy élet, elfelejteni egy pillanatot...

.
Vissza az elejére Go down
AlmosMaci
VIP-tag
VIP-tag
avatar

Érdeklődési kör : keleti kultúra
Hobbi : írogatok

TémanyitásTéma: Re: Lélekvesztő   Csüt. 8 Jan. - 16:32

Köszi a kedvességet és a bíztatást! Megpróbálom veszteni nem vesztek, ha viszont sikerül, akkor szép napokat nyerek.:-)
Vissza az elejére Go down
Liaram
Lelkitárs
Lelkitárs
avatar

Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok
Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok

TémanyitásTéma: Re: Lélekvesztő   Pént. 16 Okt. - 16:35

Mostanában egyre többször komolyan elgondolkodom létem értelmén,és felteszem magamnak a kérdést: vajon minek is születtem én erre a világra?És akárhányszor próbálok erre választ találni,a végeredmény mindannyiszor lesújtóbb...

Születtem,bár nem kértem,mégis itt vagyok.Életem első 3 évéből nem sokra emlékszem.Aztán jött az óvoda...Nap közben kiközösítés,csúfolás,este itthon a veszekedés hallgatása...A már megint vedeltél?- és hasonlók,gondolom sokaknak ismerős...Már ekkor megtanultam lemondani...Most egy babáról,most egy könyvről,most egy játék póniról amire annyira vágytam, és amiből másnak több is volt,de meg kellett értenem,hogy nem telik rá...Sikerült...De bárcsak a gúnyolódó csoporttársaim is megértették volna...

Teltek az évek,és elért az általános iskola rémálma...A rémálom,amiből még ma sem tudtam teljesen fölébredni és szerintem már végleg elkísér hátra lévő utamon...Rá kellett jönnöm,hogy bűn az, ha az embert érdekli amit tanul,bűn ha kérdez,és bűn ha érdeklődő és szeret a tanáraival beszélgetni...Megtanultam hogy csak akkor érvényesülhetsz,ha csinos vagy és szép, emellett jól bele tudsz simulni a többiek kicsinyes,felszínes gondolkodás- és viselkedésmódjába.Ha van pár kiló plusszod,talán kicsit okos is vagy és nem érdekel a "haverok, buli, fanta(vodka)" stílus,hallgass a neved...Ha nem hallgatsz, a többiek gondoskodnak róla,hogy befogd a szád,és csak néha a sarokból súghass pár szót,megalázva...

Középiskola...Ugyanez a helyzet...Nincs különbség...Talán annyi,hogy addigra szorult annyi intelligencia az osztálytársakba,hogy a véleményüket amennyire lehet magukban tartsák...De éreztem...Én voltam a stréber,a dagadt,s bár senki nem mondta,mégis mindenki tudta...

Egyetem...A vára várt változás itt sem jött el...Páran bátorítottak,őket örökre a szívemben őrzöm,a többiek képe hamar elsárgul mint az őszi levél...

És most??Átlépve az utlsó biztonságot jelentő pont,az Egyetem kapuját,kiléptem a nagyvilágba...És lassan kezdek rádöbbenni,hogy egy szakadékba zuhantam...Tizenhét évig tanultam, és én tényleg szívvel-lélekkel.Érdekelt amit tanítottak,és szivacsként szívtam magamba az újabbnál újabb tudásanyagot...Környezetmérnök lettem...Hat éven át azt hallgattam,hogy "hú,ez jó lesz neked,mert keresett szakma manapság,tuti könnyen találsz állást"...Aki ezt mondta,nem ismeri a valóságot...

Mi is a valóság?Nos,kedves Olvasó,megosztom Veled, hogy a tapasztalataim alapján én hogyan látom...Képzeld el, hogy most végeztél az egyetemen.Nem az átlag 90%-ba tartoztál,aki néha épp csak magát megmutatni esett be egy-két gyakorlatra,miközben két nap alatt elitta és elbulizta a szüleitől kapott,jobb esetben könnyen,rosszabb esetben vért izzadva megkeresett pénzt,s harmadik nap azon törte a fejét,hogy mit is egyen, vagy épp miből utazzon haza...Te abba a 10%-ba tartoztál,aki tényleg érdeklődéssel tanult meg minden új (és higgye el nekem mindenki,cseppet sem haszontalan) dolgot,aki szeretett részt venni az órákon,aki nem unottan ült a tanulmányutakon a busz hátsó sarkában,és aki érdekes és intelligens embernek tartotta jópár tanárát és szeretett velük órán kívül is beszélgetni.Aztán 5 év után kezedben tartod a diplomádat,végre vagyok valaki!! -gondolod...Szívedben a szakmád iránti lelkesedéssel elkezdesz állást keresni...
Jobb esetben már az egyetemen megtanultad,hány féle önéletrajz létezik és hogyan kell őket megírni,rosszabb esetben e feladat nehézségeivel egyedül kell megküzdened...Vajon Europass,vagy inkább amerikai típusú?Ha sikerül eldöntened melyiket is válaszd, dobd sutba, mert biztos,hogy az első csábítónak tartott állásajánlat tevője nem olyat fog kérni...Nosza,írj hát több félét!Készen vagy?Ez nem elég...Ettől még nem vagy senki...Sima A/4-es lap?Á,"lúzer vagy",s máris a szemetesben landol a pályázatod...Vízjeles papír a menő,nem tudtad??És abból is a fehér a tuti!2 oldalnál többet írtál??Felejtsd el,hogy van esélyed...Kísérőlevél első mondat:"az Önök által meghirdetett ... állást szeretném megpályázni!"-Született vesztes vagy,e-mailed máris a kukában végzi -olvasás nélkül...Nem a dátum alá a túloldlra írod a nevedet?-"Mit akar ez,még egy levelet se tud megírni"!...Sőt,nem árt ha azt is tudod,hány részre tagolódik egy kísérőlevél és melyik részben miről kell írnod úgy,hogy kövesd a sablont,de mégse legyél sablonos...Ha netán leírnád,hogy tényleg szívből vágysz arra az állásra??-"Mit ömleng ez itt,ez hivatalos levél,legyen tárgyilagos!"-delete!Lehetsz bármilyen értékes, hivatástudó és értelmes ember,ha a leveled nem az előírást követi,esélyt sem kapsz a személyes megismerésre...

Tegyük fel,hogy 30 vagy több állás megpályázása után (melyből 28 válasz nélkül maradt...) olyan profizmusra teszel szert az önéletrajz írás terén,hogy a 31. pályázatnál eltalálod potenciális leendő munkaadód szájízét...VÉGRE!!Az első interjú!:)Hohó!!Hova sietsz??Nem tudtad,hogy az állás csak protokollból lett kiírva,hiszen a vezérigazgató rokonán kívül senki labdába sem rúghat már?Különben is,nincsen legalább 3-5 éves szakmai tapasztalatod,B és C kategóriás jogosítványod,német szakmai és angol közép fokú nyelvvizsgád??Akkor meg mit is szeretnél??Még csak ne is álmodj erről a munkáról!

Ezek után ha végre tényleg mázlid van és eljutsz az első állásinterjúdra,már csak a gyomorfekéllyel, a hang- és kézremegéssel, illetve egyéb emésztőrendszeri problémákkal kell megküzdened(a kint várakozó vetélytársakon kívül...),mert ha az idegesség legkisebb jeleit is mutatod,már nem is lehetsz talpraesett ember...De vigyázz,hogy pontban 10 perccel a megbeszélt időpont előtt ott legyél,se korábban,se később!Ha hamarabb odaérsz,sebaj,lesz időd remegő lábbal sétálgatni az épület előtt,miközben újra és újra megpróbálod átgondolni,hogyan próbáld válaszaidban észrevétlenül és diplomatikusan elkendőzni az igazságot amikor a felvételi bizottság tagjai a családi állapotodról, és a gyermekvállalási szándékaidról kérdeznek...Az a bizonyos 4 tiltott kérdés?Ugyan!Kit érdekel?!Ha nő vagy,számolj velehogy ezeket a kérdéseket biztosan felteszik majd neked.És jó ha tudod, hogy jobb ha egyedülálló vagy,és legalább 3 év gyermektelen hűséget kell ígérned a cégnek ahhoz,hogy később a GYES után TALÁN visszavárjanak...Ezen kívül a lehetséges kérdések széles arzenáljából válogathatsz,komplett könyvek szólnak erről...(nekem az "Ön egy született vesztes?"-a kedvencem...Na,erre felelj úgy,hogy ne tűnj megalázkodónak,de nagyképűnek se!...).Mosolyogj!Bár a gyomorgörcs lebiggyeszti a szád,vegyél erőt magadon és görbítsd át...

Valahogy átvészelted az interjút és elhangzott a "köszönöm,majd értesítjük"?Most már nyugodtan hazasétálhatsz és javaslom,folytasd a keresgélést...Az értesítéssel kapcsolatban pedig inkább ne táplálj hiú reményeket...Csak keress,keress tovább,s közben próbálj meg élni...És megélni...

Valahol itt tartok én is...Van egy Summa Cum Laude minősítésű diplomám (egy elvileg keresett végzettséggel) ,
van jogosítványom,van angol közép fokú nyelvvizsgám,költözési és utazási hajlandóságom,vannak vágyaim,van elképzelésem,és megvan a környezetvédelem és a szakmám iránti lelkesedésem,mindhiába...Keresek,pályázok,miközben a ruha és egyéb ehhez hasonló "luxuscikkek" vásárlása már-már álom számomra...A szüleimtől egyszerűen már nincs bőr azon a bizonyosomon pénzt kérni,ők is nehezen élnek,és eddig erejükön felül megadtak minden segítséget és támogatást...
Jobb híján a munkaügyi központhoz fordultam,és jelenteztem egy ingyenes tanfolyamra,amely ideje alatt legaláb valamennyi "keresetpótló juttatást" kapok,hogy legalább a mobilszámlámat és a vonatjegyemet ki tudjam fizetni (a párom 260km-re lakik tőlem,aki járatos a MÁV háza táján,meg tudja saccolni egy 100%-os vonatjegy árát...)...De valahányszor belépek a tanterembe,úgy érzem,mintha egy 4 hónapig tartó javítóintézeti büntetést töltenék...Ahová csak azok kerülnek,akik nem találták meg a helyüket a társadalomban,akik nem tudtak beilleszkedni és nem kellenek sehová,nem kellenek senkinek...

Vajon mi lesz a vágyaimból?Mi lesz az álmaimból?Egy kis kertes ház,család,gyerekek,kutya,lovaglás...Ennyi,nem több...Ha még munkát sem találok,vajon elérem-e valaha őket??Talán soha...Miért is élek akkor?Miért is létezem?Ha az,hogy valójában ki vagyok ,nem érdekel senkit sem?Csak a papírok,csak a formaság,csak az üres sablonok...Egy egyszerű ember vagyok egyszerű vágyakkal,és tele tettvággyal,aki mégsem kell senkinek...Álmodok egy szépés boldog jövőről,de vajon érdemes-e?A mai társadalom tényleg egy lélekvesztőben él...Születik,álmodik,reményét veszti,majd távozik...

Bárhogyan alakul is a sorsom,ha egyszer meghalok,azt hiszem már sejtem mit vésetek a sírkövemre:egy Children of Distance idézetet,amely nagyon megfogott:

"Születtem 85, éltem halálomig,
De végig ember voltam,aki mindig csak álmodik"...
Vissza az elejére Go down
cathy222
Baráti Lélek
Baráti Lélek
avatar

Érdeklődési kör : ezó
Hobbi : álomfejtés

TémanyitásTéma: Re: Lélekvesztő   Pént. 6 Nov. - 21:20

Nada írta:
Lélekvesztő. Sok mindent takarhat, sok mindent foglal magába.
A pénz, a fizetség filozófiája - ez is egyfajta lélekvesztő...


A szocialista időkben nevelkedett szülők gyermeke, a stabil munkahely, kevés fizetés gyermeke. A vallási pragmatizmuson felnőtt jótevő, a szegény. A kreativitásáról és a kompenzáció törvényéről lemondott ember, aki a biztos munkahely / kevés fizetésre szavaz. Szétszórjuk, elpocsékoljuk, elszórakozzuk kreativitásunkat, ahelyett, hogy a kompenzáció törvénye értelmében egyensúlyban élnénk. Van-e az embernek kreativitása, amit pénzre tud váltani? És van-e erős személyisége, bátorsága, hogy a kreativitásáért pénzt kérjen?

Alul értékeljük önmagunkat. Munkánkért szégyellünk pénzt kérni, vagy csak szimbolikus jellegű összeget kérünk. Úgy érezzük, nem ér sokat az, amit csináltunk - vagy félünk attól, hogy esetleg a másiknak nem éri meg... Nem fogjuk fel, hogy másnak is csak úgy éri meg, ha kompenzálja a munkánkat. Másképp ő sem veszi komolyan, ahogy senki más sem az ingyen vagy olcsón kapott dolgokat... Ezt a tapasztalatok is hűen alátámasztják, igazolják: csak vegye a fáradtságot, és alaposan nézzen szét mindenki maga körül - nem is kell olyan alaposan...

A személyiségzavarok egyik ismérve, hogy nem vagyunk tisztában azzal, mennyit ér a munkánk. Ezért ingyen odaadjuk.

Az egyik probléma tehát a kreativitás, és a személyiség zavara, amikor képességeinket elpocsékoljuk a semmiért, abban reménykedve, hogy ezért megdicsérnek, s talán valaki megjutalmaz. Az aki ingyen vagy olcsón kapta szolgáltatásunkat, érzi azonban és tudja is valahol, mi igazából nem tartjuk értékesnek, amit tettünk, ezért nem is érzi azt, hogy kompenzálnia kellene! Aki ellenszolgáltatás nélkül kap, nem becsüli meg, amit kapott - sőt ezért vagy azért, olykor még szemrehányást is ad cserébe, méltatlankodik dolgokon...

Rossz önértékelés = rossz anyagi helyzet.

Mi a különbség egy száz forintos és egy háromezer forintos horoszkóp között? A horoszkópot behelyettesítheti bárki, bármivel, nem ez a lényeg (én speciel nem hiszek a - napi, heti, havi, éves - horoszkópokban - egyedül csak abban valamennyire, amit a személyiségi jegyeinkre vonatkoztatva mond -, ez tehát csak egy példa volt)... Ha száz forintot kell fizetnem egy horoszkópért, az is lehet, el sem olvasom. Beteszem a fiókba, esetleg a gyermekeink, macskáink, kutyáink széttépik. Úgy is olyan olcsó volt, mint a gyenge torma. Ha ilyen olcsó, valószínűleg annyit is ér. Talán kedvem sem lenne hozzá, vagy esetleg elolvasom, felszínesen átfutok rajta. Semmit sem mond, tényleg száz forintos szöveg - nem is ér többet... Ha azonban háromezer forintot kell fizetnem a horoszkópért, máris változik a helyzet. Összeszedem rá a pénzt, s végre megveszem. Drága volt, így nagyon figyelmesen és többször átolvasom, nehogy valamit átugorjak vagy ne értsek meg. Azután biztos helyre teszem, hogy holnap, sőt a jövőben is beleolvashassak. Nahát, tényleg! Ahogy olvasgatom, mennyi fontos dolgot felismerek, megtudok magamról, s mennyi mindenre rájövök! Érdekes és értékes ez a horoszkóp, úgy tűnik, megérte a beleölt pénzt...

A hibásak mi vagyunk, ha azt sugalljuk a másik embernek, hogy amit csináltunk, csak "annyit" ér... Ez a rossz önértékelés, és ahogy mi értékeljük magunkat, úgy értékel minket más is! Az igényesség az, amikor nem elégszem meg azzal, hogy értéktelennek, igénytelennek tartsanak és tartsam saját magam. A stabil munkahely a kevés fizetés gyermeke. A vallási pragmatizmuson felnőtt jótevő, a szegény. Kreativitása gyenge, önértékelése nulla, igényessége semmi. Becsap másokat azzal, hogy amit ő tesz, értéktelen. Aki ingyen vagy nagyon olcsón kap "horoszkópot", becsapták. Kidobott az ablakon száz forintot. Fizetett volna háromezret, de mit tegyen, ha becsapták, és száz forintot kértek.

Summa: ha az ember önértékelése rossz, az igényessége nulla, s a munkáját ingyen odaadja, az szegény! Ezzel másokat is szegénységbe sodor - ha nem is mindig és feltétlenül anyagi viszonylatban, ám lelki, szellemi szegénységbe mindenképp!
Hú, az a nemjóját! Nagyon igaz, amit írsz! Nagyon jól fogalmaztad meg. Nagyon magamra ismertem. Ennyire fontos lenne a helyes, vagyis nem alul és nem is fölül értékelés? Ja. Ennyire. Köszönöm!
Vissza az elejére Go down
Liaram
Lelkitárs
Lelkitárs
avatar

Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok
Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok

TémanyitásTéma: Re: Lélekvesztő   Pént. 21 Máj. - 22:50

Sok minden történt... Nagyon sok minden az elmúlt évben... Nem jöttem a fórumra sűrűn,szégyellem, mivel moderátor lennék... De annyi minden történt... Pár napja eljutottam odáig,hogy megtettem... Amit eddig elítéltem,és gyávának és önzőnek tartottam azokat akik megteszik... Ma már másképpen látom ezt... Ezt nem érti meg az,aki még nem élte át... És most itt vagyok,és nem tudom kihez/hová fordulhatnék... Csak "kóválygok" az interneten, keresek, nem tudom mit... Talán támaszt... Vagy bármit, ami eltereli a figyelmemet, ami segít felejteni... Feldolgozni... Túljutni a traumán... Úgy érzem,ez egy lélekvesztő gödör... Ha valaki megpróbált már véget vetni az életének, és túlélte, kérem segítsen... Segítsen,és mondja el hogy tudta feldolgozni... Vagy inkább mégse... Sokan bántanának, elítélnének, tudom... És azt most nem bírnám elviselni... Megyek is inkább, bolyongok tovább az interneten...


"Az emberről és az életről csak akkor lehet fogalmunk,
ha magunk is legalább egyszer eljutottunk az öngyilkosság szélére, vagy az őrültség küszöbére." Goethe
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Lélekvesztő   

Vissza az elejére Go down
 
Lélekvesztő
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: • Lelki bánatok fóruma •-
Ugrás: