Ki van itt? | Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég Nincs A legtöbb felhasználó ( 19 fő) Szer. 24 Márc. - 21:46-kor volt itt. |
Statistics | Összesen 362 regisztrált felhasználónk van. Legújabb felhasználó: bollandi
Jelenleg összesen 2862 hozzászólás olvasható. in 65 subjects
|
Partnereink | Szavazó bannerek:  _________________


|
Copyright | Romy Pictures All right reserved! Minden jog fenntartva!
|
| | Versek | |
| |
Szerző | Üzenet |
---|
Cat VIP-tag


Érdeklődési kör : Sokminden:D Hobbi : Fiaim:)
 | Tárgy: Re: Versek Hétf. 22 Jún. - 16:42 | |
| Egyedül vagyok a nagy éjszakában, egyedül, nélküled az örök magányban. Nincsenek vágyak, nincsenek álmok, reménykedve már senkit se várok. Csak az emlékek élnek még mindig bennem, de jól tudom, hogy most mit kell tennem. Eltaszítalak magamtól, messzire megyek, hogy szívedtől nagyon-nagyon távol legyek. Hinni benned már többé nem tudok, és tudom, majd az emlékeken is túljutok. Én már rád nem tudok várni, az utca végén mindig magányosan állni. Fájdalmamban a könnyeim az asztalra hullanak, a szavak a levegőben sírásomba fúlanak. Ne akarj itt tartani, mert minden hiába, bár lehet, meg fog ölni csókjaid hiánya. Nekem már nem kell a hamis ölelés, az a sok könny, fájdalom és szenvedés. Olyan sokszor hazudtál már nekem, de nem értem, miért játszadoztál velem. Pedig hidd el, én szeretlek és bármit megtennék érted, lehoznám az égről a legfényesebb csillagot néked. De már mindennek vége, én már megyek, csak azért, hogy szívedtől olyan távol legyek.
A hozzászólást Cat összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 22 Jún. - 19:19-kor. |
|  | | Cat VIP-tag


Érdeklődési kör : Sokminden:D Hobbi : Fiaim:)
 | Tárgy: Re: Versek Hétf. 22 Jún. - 16:43 | |
| Leírom most néked az én történetem, Nem mese, ez valóban megtörtént velem. S, hogy mi történt? Megkérlek, olvasd figyelmesen , Képzeld el, milyen lett azóta életem.
Mert egyedül nem jó, ezt mindenki tudja, Párosan boldogabb az életünk útja. Gondoltam magamban: társat kell szerezni El is indultam hát gyémántot keresni.
Alig, hogy elkezdtem, hát csodák csodája Bele is akadtam rögtön egy gyémántba. Szép volt. Talán legszebb ezen a világon, Büszke is voltam, hogy ő az én gyémántom.
Csillogón ragyogott kívül s belül nekem, Érte feláldoztam volna az életem. Minden percben az ő kívánságát lestem, Amikor megláttam vágyait kerestem.
De a gyémánt egyszer azt mondta, hogy vége. Fényesebb ő nálam, más mellett kell éljen. Tündöklő varázsát más kell, megcsodálja, Így tett ő, s azt hiszem büszke volt magára.
Kérleltem sokáig, mondtam, hogy ne menjen, Mellettem csillogna a legfényesebben, Ennél jobban soha senki sem szeretné A föld bármely pontján, akárhol keresné.
De a gyémánt elment. Elhagyott örökre, Nagy bánatot hagyva egész életemre. Lelkem eltaposta, szívem összetörte, A boldogságtól is búcsúztam örökre.
Fájdalmam hatalmas és égbe kiáltó, Ekkora nagy bánat nem embernek való. Így kell élnem tovább, megtörten, csalódva, Szívem lángolását örökre kioltva.
S, hogy mi lett a gyémántnak azóta a sorsa? Nem tudom, de folyton várom a hírt róla. Várom, hogy visszatér, s azt mondja: bocsánat Megjöttem s örökre itt maradok nálad.
Tudom, ha eljönne, boldoggá tehetném, Mindig őt kívánnám, csókolnám, ölelném. Megtanítanám őt igazán szeretni S, hogy akit imádunk, nem lehet feledni. |
|  | | Liaram Lelkitárs


Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok
 | Tárgy: Re: Versek Pént. 10 Júl. - 15:04 | |
| - AlmosMaci írta:
- Johann Wolfgang Goethe:
A Villikirály
Ki nyargal a szélben, az éjen át? Egy apa az, ő viszi kisfiát. Karjába szorítja gyermekét, átadja teste melegét.
- Fiam, miért bújsz az ölembe, ki bánt? - Apám, nem látod a villikirályt? Koronája fehérlik, uszálya suhan. -A köd gomolyog, csak a köd fiam!
"Jöjj hát velem, édes gyermekem! Játszhatsz gyönyörűen énvelem, mutatok majd tarka virágokat, anyám arany ruhákat ad."
- Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már, mit igér suttogva a villikirály? - Fiam, csak csitt, nem mozogj, ne beszélj: a száraz avart zizzenti a szél.
"Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem? A lányaim ápolnak majd szeliden. Már járják az éjben a táncaikat, s álomba táncolnak, dúdolnak."
- Apám, jaj, apám, nézd, ők azok, a villi-királykisasszonyok! - Látom, fiam, ott fehérlenek a sűrű sötétben a vén füzek.
"Szeretlek, a szépséged ingerel; eljössz, vagy erővel viszlek el." - Apám, most bántott, jaj, de fáj! Megfog, nem ereszt el a villikirály!
Borzongva az apa üget tovább, karolja nyöszörgő kisfiát, a ház kapuján bajjal bedobog: karjában a gyermek már halott.
/Vas István fordítása/
Ez egyszerűen csodálatos vers,az egyik kedvencem amióta ismerem,csak én ebben fordításban olvastam először és tanultam meg anno: Ki vágtat éjen s viharon át? Egy férfi, lován viszi kisfiát. Úgy védi, takarja: ne vágja a szél, átfogja a karját: ne érje veszély. "Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?" ,Nem látod, apám, a Tündérkirályt? Fején korona, palástja leng ...' "Fiam, ott csak egy ködfolt dereng." "Szép gyermekem, gyere, indulj velem: sok tarka virág nyílik a rétemen. Tudok csudaszép játékokat ám s ad rád aranyos ruhákat anyám." ,Nem hallod, apám, a halk szavakat? A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...' "Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj: a száraz lomb közt zizzen a szél." "Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom: megládd: lányaim várnak nagyon,- táncolnak is ők, ha a hold idesüt s majd álomba ringat gyönge kezük." "Hát nem látod ... ott - nem látod, apám: a tündérlányok már várnak reám. -' "Fiam, fiam, én jól látom: amott a nedves fűzfák törzse ragyog." "Úgy tetszel nékem, te drága gyerek! Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?" ,Édesapám, ne hagyj ... ne - megállj: megragad - elvisz a Tündérkirály ...' Megborzad a férfi, hajszolja lovát. Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább, megérkezik, teste-lelke sajog: ölében a kisfiú már halott. De az a lényegen nem változtat.Szép és megható vers!
A hozzászólást Liaram összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 10 Júl. - 23:15-kor. |
|  | | Liaram Lelkitárs


Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok
 | Tárgy: Re: Versek Pént. 10 Júl. - 22:37 | |
| A legszebb Édesanyáknak szóló vers amit életemben olvastam:
Nagy Ferenc: Édesanyám Van egy szó, van egy név ezen a világon, Melegebb, színesebb, mint száz édes álom. Csupa virágból van, merő napsugárból.. Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól. Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja, Örömében sír az, aki e szót hallja. Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja, Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya. A amikor a szíved már utolsót dobban, Ez az elhaló szó az ajkadon ott van. Mehetsz messze földre, véres harcterekre, Ez a szó megtanít igaz szeretetre. Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld, Hogyha elrebeged, már ez is imádság. És ha elébed jön könnyes szemű árva, E szóra felpattan szíved titkos zárja. Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név, Királynak, koldusnak menedék, biztos rév. Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok, Ha keblére borulsz és el kinek mondod? S ha szomorú fejfán olvasod e nevet, Virágos sírdombon a könnyed megered. Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom, Nekem a legdrágább ezen a világon. Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám, Amikor kimondom: Anyám, Édesanyám. |
|  | | Liaram Lelkitárs


Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok
 | Tárgy: Re: Versek Szer. 15 Júl. - 0:54 | |
| A minap eszembe jutott,hogy egyszer az egyik barátnőm által kiírt versenyre költöttem egy verset.Tulajdonképpen kerülhetne a misztikus-topicba is,mivel az egyszarvúakról szól: Az Élet Egyszarvúja Túl a vágyak tengerén, Az ezer éves hegyeken A remények erdejében Egy árny suhan nesztelen. Az örök talány:kit rejt az árny? Gyarló halandó,hiába kutatsz! Az ő sorsa talán az örök magány Hisz csak a tiszta szív nyitja hozzá az utat. Ő az,kiről legendák születtek, Kié a teremtés örökös hatalma, Védelmezője a tiszta lelkűeknek, Míg ő él,halott a gonosz birodalma. A Mennyekbe mutat szarv-koronája, Sejtelmes teremtmény,misztikus csoda! Két szeme a szeretet őshazája, Harmatos tündérkert békés otthona. Anyja a holdvilág,apja a déli szél, Gyermeke a napfény,az éltető erő, Csak az örömnek s boldogságnak él, Sötét ábrándokat nem ismer ő. Hófehér sörénye játszik a szélben, Patadobbanása patak csobbanása, A szivárvány száz színét festi az égre, Ő maga az élet múló illanása. Ha még nem ismered őt:űzd el bánatod! Bíznod kell,hogy elhidd:megtalálhatod! Járj az igazság ösvényén,sose térj le róla, S előtted is felfedi arcát az Élet Egyszarvúja! Mert hidd el:rejti őt a szíved legmélye, Ne hagyd hát ,hogy életét magányosan élje! |
|  | | Liaram Lelkitárs


Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok
 | Tárgy: Re: Versek Szer. 15 Júl. - 11:31 | |
| A könny
"Ha a könny gyöngy: A fagyöngyök az erdő könnyei, Parány könnyek,mozdulatlanok, Fák sudarára fagyott sóhajok, Az erdő gyöngybe fagyott bánata. Élősködők,mint minden bánat Amely az élet ütőerére támad..."
(sajnos nem tudom ki a szerző,de nagyon szeretem ezt a rövid kis verset) |
|  | | Liaram Lelkitárs


Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok
 | Tárgy: Re: Versek Vas. 26 Júl. - 21:24 | |
| A napokban találtam egy oldalt ahová látogatók küldhetnek be saját költésű szerelmes verseket.A címe: http://szerelmes-versek.parkapcsolatok.hu . Onnan hoznék most pár verset,amelyek nekem nagyon megtetszettek: Benned élekAmikor árnyamat felissza a nap, Keress meg engem a nagy fák alatt, A hulló levelek mesélnek neked, Amikor majd én már nem leszek. Látni fogsz és hallod a hangomat, Simogasd meg majd akkor az arcomat, Mert általad, benned élek tovább, Én sem élhetnék ha te nem volnál, De amíg te élsz én is itt leszek, Mindent itt hagyok, semmit nem viszek, Tied marad az ölelés, tied a szívem, Ezt nem veheti el tőled már senki sem, És a szemedet majd bármikor behunyod, Mint a mesében én azonnal itt vagyok, És vigyázok rád amíg van benned élet, Mert amióta nem vagyok, már benned élek.Grigo Zoltán Nem tudtál szívből..."Nem tudtál szívből szeretni, S most én megpróbállak feledni. Szerettelek igazán, hogy mennyire, azt te nem tudhatod, Elhoztad szívembe a felkelő napot, majd szerelmed alábbhagyott. Még mindig szeretlek téged, de érzem Soha nem fogsz úgy szeretni mint én téged. Még fájnak az emlékek, és fáj a szív, Üres a szó, mely téged hív. Egy lány, egy érzés, lassan vége már, Már nem várom hogy újra eljöjjön a nyár... Meleg szellő cirógatja testem, Hideg szél fúj a szívemben. Együtt vagyunk, mégsem vagy velem, Szerelmem irántad reménytelen. Már nem várok és nem remélek semmit, Nem futok olyan után ki mást hív. Szeretném remélni hogy egyszer majd rámtalál Kinél szerelmem ugyanolyan viszonzásra talál. Veled vagyok, bár tudom reménytelen, De nehezen tudom elképzelni nélküled az életem. Szeretném hinni, hinni hogy változhatsz, És szerelmünkre újból beköszönt a tavasz. De most sem hívsz és nem nézel felém, Számunkra már tényleg nincs több remény. Most jöhetne hát a búcsú, nem lesz folytatás, De naiv kis szívem még csodára vár. Várom a hajnalt, és figyelem az eget, Valahol lehet, hogy te is ugyanezt teszed..."Ismeretlen szerző Mit jelentesz nekem?Ha majd egyszer megkérdezed, miért szeretlek, én ezt fogom válaszolni Rólad, Neked:
Mert Te vagy a legszebb égitest, a Nap, mely mindig világosságot és meleget ad.
Mert ott vagy mindenhol, Te vagy nekem a fény, nélküled sötét van, s így megvakulok én.
Mert Te vagy nekem erdő mélyén a tűz, amely óv a hidegtől, s minden vadat elűz.
Mert Te vagy nekem sivatagban a hűsítő víz, mely a nagy hőségben a kiszáradástól őriz.
Mert a kedvenc színem is Te vagy, a zöld, mi nélkül oly unalmas és sivár ez a Föld.
Mert fontos vagy nekem, akár az oxigén, nélküled fuldoklom, s majd meghalok én.
Hogy miért szeretlek, és mit jelentesz nekem? Egyszerű a válasz, mert Te vagy az Életem.Ismeretlen szerző |
|  | | Liaram Lelkitárs


Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok
 | Tárgy: Re: Versek Kedd 4 Aug. - 17:53 | |
| Köszönöm
"Elbúcsúzom Tőled, köszönöm, hogy voltál, Köszönöm, hogy védtél, köszönöm, hogy óvtál. Köszönöm a féltést, köszönöm a sok jót, Köszönöm a vigaszt, a sok kedves szép szót.
Perceid, melyeket feláldoztál értem, Mindent, amit adtál, mit tán nem is kértem. Lelkem bús poklából emeltél a fénybe, Utadon haladtam, új álmot remélve...
Köszönök mindent, s bocsáss meg nekem, Egyszer majd megérted, miért is teszem."
/Ismeretlen szerző/
Emlékszel még?
"Emlékszel még arra a tavaszra? Felhők közt bujdosó kósza napsugárra? Mikor még csendesen össze tudtunk bújni nem kellettek szavak, csak mi voltunk... csak mi...
Emlékszel még arra a nyárra? Mikor nevünket karcoltuk az út menti fákra? Mikor még hittük, hogy örökké tart majd s egymás karjaiban értük a hajnalt... a forró hajnalt...
Emlékszel még az első csókra? Mikor megszűnt a világ, megállt az óra mutatója, s szinte fájt a vágy, úgy kívántuk egymást, s úgy éreztük szerelmünkre megkaptuk az áldást... égi áldást...
S emlékszel-e drága arra a napra? Mikor könnyek szöktek szemembe, egyetlen mondatodra. Mikor neked adtam magam, halálomig örökre, Jóban, rosszban, végleg egy életre... örök életre...
S emlékszel-e arra amikor elhagytál? Mikor a nap sem kelt fel, s búsan könnyezett a táj. Mikor virágok borultak, jéghideg sírodra, s megindult a tömeg kígyózó sorokba... fekete sorokba...
Emlékszel-e a könnyes magányra? Álmatlan éjszakában hideg falak közzé zárva. Vártalak csendesen, Kiszáradt szemekkel, élve haldokolva, lángoló szívemmel... elhamvadt szívemmel..."
/Nyakó Zita/ |
|  | | Liaram Lelkitárs


Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok
 | Tárgy: Re: Versek Kedd 4 Aug. - 17:56 | |
| Elmentél
Mikor itt voltál, minden szép volt s tiszta, de most sivár az élet, mert soha nem jössz vissza. Elmentél örökre, egy jobb világba, s én keservesen sírok a nevedet kiáltva. Hiányzol! Ennyi jön ki szomorkodó számon, mindent, amivel megbántottalak mélységesen bánom. A szívem szakad meg a sírod előtt állva, könnyem hull, de te csak hallgatsz koporsódba zárva.
/Ismeretlen szerző/
Van egy szív
Van egy szív mi vérzik érted. Van egy lány ki szeret téged. Van egy szem mi csak érted sír. Van egy toll mely csak a fájdalomról ír.
Van egy lélek mi érted meghasad. Van egy papír mi gyorsan elszakad. Van egy álom, mi marad mindig álom. A holnapot mindig fájdalommal várom.
Az a szív mi vérzik érted. Az a lány ki szeret téged. Az a szem mely csak érted sír. Az a toll mely csak a fájdalomról ír.
Az én vagyok mind-mind Kinek a boldogság búcsút int. Az én szívem érted ver. Én szeretlek tudnod kell.
/Ismeretlen szerző/ |
|  | | Jade "Visszajáró Lélek"


Érdeklődési kör : Főleg Te Hobbi : állatok, zene, könyvek,utazás.
 | Tárgy: Re: Versek Szomb. 22 Aug. - 23:09 | |
| Szekeres Adrienn : Engedd hát! Hidd el, mit a szívünk csak remélt Hidd el, s velem álmodni ne félj Mondd el, mondd mit érzel, S ha a szó majd elapad. Úgyis minden rezdülésed Mint a szél simogat. Engedd hát közelebb a szíved, Elviszlek oda ahol élni kell a csodát. Hallgatni veled, ennyit kérek És még egy percet, amíg átölelsz ne várj! Engedd hát közelebb a szíved, Engedd, hogy halljak minden szív-dobbanást. Csak néhány pillanat hát élvezd, Hisz holnap rohan majd az életünk továáább Így jó, értünk kelt fel ma a nap Így szép, lelkünk rab s mégis szabad Nem várt béke száll majd vállunkra tudom. S hogy mire vágyom igazán most, csakis azt... akarom. Engedd hát közelebb a szíved, Elviszlek oda ahol élni kell a csodát. Hallgatni veled, ennyit kérek És még egy percet, amíg átölelsz ne várj! Engedd hát közelebb a szíved, Engedd, hogy halljak minden szív-dobbanást. Csak néhány pillanat hát élvezd, Hisz holnap rohan majd az életünk tovább... Engedd hát közelebb a szíved, Elviszlek oda ahol élni kell a csodát. Hallgatni veled, ennyit kérek És még egy percet, amíg átölelsz ne várj! Engedd hát közelebb a szíved, Engedd, hogy halljak minden szív-dobbanást. Csak néhány pillanat hát élvezd, Hisz holnap rohan majd az életünk továább Engedd hát közelebb a szíved, Elviszlek oda ahol élni kell a csodát. Hallgatni veled, ennyit kérek És még egy percet, amíg átölelsz ne várj! Engedd hát közelebb a szíved, Csak néhány pillanat hát élvezd, Hisz holnap rohan majd az életünk tovább Engedd hát közelebb a szíved Ha van kedved hallgasd meg dalban is: http://video.xfree.hu/?n=taltos1|f0d44f8c60fe9ba54a3939a8460c2b8d |
|  | | Jade "Visszajáró Lélek"


Érdeklődési kör : Főleg Te Hobbi : állatok, zene, könyvek,utazás.
 | Tárgy: Re: Versek Szomb. 22 Aug. - 23:22 | |
| Luiz De Camoes: Remény, mit remélsz? - Remény, mit remélsz? - Semmit, soha többé. - Miért? - Valami megváltozott. - Élet, mi vagy? - Csak gyötrelem vagyok. - Mit mondasz, szív? - Szeretek, mindörökké. - Lélek, mit érzel? - Így kell tönkremenni. - Hogy élsz? - Nem várva semmi jót, szerencsét. - Mégis, mi éltet? - Csak a múlt, az emlék. - Csak ennyi a fény életedben? - Ennyi. - Látsz végső célt? - Csak egy gondolatot. - Mire gondolsz? - Hogy várom a halált. - Jó lesz? - Parancs kényszerít, hogy tegyem meg. - Miért kényszerít? - Mert tudom, ki vagyok. - Ki vagy? - Az, aki megadta magát. - Kinek? - A fájó, örök Szerelemnek. /Szabó Lőrinc fordítása/ |
|  | | Jade "Visszajáró Lélek"


Érdeklődési kör : Főleg Te Hobbi : állatok, zene, könyvek,utazás.
 | Tárgy: Re: Versek Vas. 30 Aug. - 11:01 | |
| Weöres Sándor: Négy korálI
Megszólal a kimondhatatlan de nem mondhatja ki önmagát
Cselekszik a kezetlen de csak a te kezeddel megindul a lábatlan de csak a te lábaddal eszmél az esztelen de csak a te eszeddel virágba borul a virágtalan de csak a te virágoddal gyümölcsbe merül a gyümölcstelen de csak a te gyümölcsöddel adakozik az adhatatlan de csak a te adományoddal irgalmaz az irgalmatlan de csak a te irgalmaddal imádkozik az imátlan de csak a te imáddal fényes lesz a fénytelen de csak a te fényeddel
Megszólal a kimondhatatlan de csak a te szívedben
II
Ha homlokban drágakő lakik drágakő lánggá emelkedik
Ha drágakőben láng lakik láng homlokká emelkedik
Ha lángban homlok lakik homlok drágakővé emelkedik
Ha drágakőben homlok lakik homlok lánggá emelkedik
Ha homlokban láng lakik láng drágakővé emelkedik
Ha lángban drágakő lakik drágakő homlokká emelkedik
III
Ha rátekintesz kedvesedre akit szeretsz: tán nem te vagy? Ha koldus lép a küszöbödre akit kivetsz: tán nem te vagy? Ki orrodért nyúl s orrát fogja és gúnyolod: tán nem te vagy? A dal ajkad testtelen foglya és dúdolod: tán nem te vagy ? Fű, bárány, tigris, féreg, ember akit megölsz: tán nem te vagy? Fű, bárány, tigris, féreg, ember aki legyőz: tán nem te vagy? Bárki megy hóban akadozva s befedi tél: tán nem te vagy? Jutsz üdvösségre, kárhozatra s aki ítél: tán nem te vagy?
IV
Nincs fülem többé, mégis beszélj hozzám, tökéletesen értelek. Míg éltem, nem érthettelek, annyi vágyad, késed és sérülésed, annyi rögeszméd, persze nekem is: két bolond. De most ha kérdezel, gömbölyű csöndem felel. Segítőn átölel, ne is hiányold a beszédet. Ezernyi szóval mit adhatnék? magamét, nem tiédet. |
|  | | manocska VIP-tag


Érdeklődési kör : Hobbi :
 | Tárgy: Re: Versek Kedd 1 Szept. - 15:31 | |
| Reményik Sándor: Szivárvány I. A párában, a vízesés felett, halványan, mint egy álom, és testetlenül, mint egy lehelet: az örökifjú szivárvány lebeg. Megrokkannak a sziklák, a hegyek, a kő mállik, az erdők sírba térnek, új medret tör a patak magának, s a régit testálja a feledésnek. Megőszül a világ. De a szivárvány mindíg egy marad s színei meg nem fakuló csodák. Örökifjan és egyformán lebeg, halványan, mint egy álom és testetlenül, mint egy lehelet. Mint a művészet az élet felett. II. Minden lélekben van egy kis szivárvány, kis csapóhíd, amelyet lebocsát, hogy egy más lélek átjöhessen rajta, - ennek a hídnak hídpillére nincsen, ezt a hidacskát csak az Isten tartja. Az Isten, aki a szívekbe lát. |
|  | | Liaram Lelkitárs


Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok
 | Tárgy: Re: Versek Szer. 2 Szept. - 1:38 | |
| Gondoltam,megosztom veletek még egy versemet: Indiánok földjén
"Színaranyban pompázik a Vadnyugat A préri szele halkan hívogat, Mint eltévedt vándornak,kit szíve hazahúz, Súgja nekem halkan,merre visz az út... Vakító fénnyel szikrázik a nap, Kis patak csillogó tükrével játszogat Mint anya gyermekét,melege simogat, S szél kergeti az apró hullámfodrokat. Körülöttem csak a végtelen rónaság Barátjává fogad a drága szabadság A horizonton keselyű hasítja az eget Arany színű fű rejti el lassú lépteimet. Nyugalom járja át a szívemet,lelkemet, Majd egyszer csak hirtelen minden megremeg, Mintha a prérin tűz táncolna át Megpillantom egy ménes sörény-fátyolát. Nemes szilajsággal,büszkén vágtatnak, Hisz ez az Ő otthonuk,-de hová tarthatnak? Vágy ébred bennem velük rohanni, Hátha ők el tudnak HOZZÁJUK vezetni... Nem tétovázok soká,indulok... S hirtelen az egyikre felkapaszkodok És már visz is magával,ki tudja hova... Talán nem is találom meg ŐKET soha... Így szárnyalt sok-sok gondolatom, S velük együtt szárnyaltam én is a lovon Ki tudja meddig,s ki tudja merre, Mikor egyszerre a semmiből születve A távolban elém került egy halvány kép- Belül éreztem:erre vártam oly rég! Ám mikor a pánsíp hangja a fülembe szállott, Már biztosan tudtam:jó helyen járok! Keselyű tollak a sátrak tetején, Mintha egy képeskönyv került volna elém! Alig hittem el amit látok, Ők tényleg IGAZI INDIÁNOK! Alkalmi paripám hátáról leszállva Feltárul előttem a mesék világa, A történeteké,mik Róluk pendültek, Kik a határvidékről oly régen eltűntek. S most itt voltak előttem,kis falujuk Csupa élet,s szelíd mosolyuk Amerre csak néztem,mindenütt felderült Ha a dob,s a furulya hangja felzendült. Harci díszben vadászok őrzik a lovakat, a sátrak közt gyerekek íjakkal játszanak, Tűz köré gyűlve ifjak figyelik Bölénybőrbe bújt bölcsük szavait. A folyóparton mosó nők haján csillan a fény Egy sátorban békésen pipázgat tíz vén Minden oly idilli,hisz Ők egymásért élnek, Bár történelmük ne ért volna véget! Ám sajnos időm véges,a lelkem harcot vív, Maradnék,de az ébredés enyészete hív... Nem tudom,valaha látom-e még őket, Hiszen nem én választom az álommezőket... Ám egy biztos:a szívem egy része ott maradt ÖRÖKRE Az indiánok földjén,a szellemükhöz kötve!"/2006 január/ |
|  | | Liaram Lelkitárs


Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok
 | Tárgy: Re: Versek Szomb. 19 Szept. - 14:09 | |
| Álom
Némán ülök egy erdei tisztáson Köröttem végtelen csöndesség honol Csak néha hallani amint a vén fákon Fülemüle vagy csalogány dalol.
Lélekben itt vagyok,ámde gondolatban Messze bejárom a jövőnek egét Széttekintek szerte az akkori világban S fájó szívvel látom a természet hűlt helyét.
Egykor gyönyörű esőerdő lehetett ott, Hol most mély sebként kopár folt tátong, Az egykor kristálytiszta tavak helyett Ma szennyezett mocsarak ezreit látom.
Keresem a türkiz Adriai-tengert De helyén tonnányi olajat találok Fekete tükrén fehér folt hever A szennyezéstől elpusztult sirályok.
Vágyakozva hívom a madárdalt, Ám mindenütt csönd van,gyászos némaság Csoda ez?-hiszen nincsen már vadállat Mely túlélte volna az EMBER korát!
Az utolsó tigris kétszáz éve eltűnt, A szarvas,a medve mind régesrég kihalt, Nincsen már élő fa,csak némi száraz fű, S kopár sziklák öveznek minden hegyoldalt.
Fojtó füst gomolyog,savas eső ömlik Sivatagi forróság tombol mindenhol Szívem ezek láttán száz darabra törik S zokogva ébredek szörnyű álmomból.
Felállván a fűből fogadalmat teszek, Esküm tanúja az erdő maga, Hogy amíg Földünk lakója leszek, Megérttetem az emberekkel,mi a Föld Tana:
A természet törékeny egyensúlya Aranyfonál,mely könnyen elszakad, S összekötni többé nem tudja Sem fohász,sem a puszta akarat!
Őrizni kell hát örökké e fonalat, Ember,növény állat legyenek méltó társak! Mert ha e vékony szál valaha elszakad, Már hiábavaló a bűntudat,s a bánat!
Gyönyörű Földünket ajándékba kaptuk, De érdemtelenek vagyunk rá ha pusztulni hagyjuk!
/Saját,2003 január/ |
|  | | Liaram Lelkitárs


Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok
 | Tárgy: Re: Versek Kedd 22 Szept. - 8:27 | |
| "Fáj még a szó,fájnak a percek, az évek, A szívemet nyomja mikor a múltba nézek, Könnyeim hullnak, a párnára borulva Sírok egy végtelen könyvet lapozva. Tudom már elmúlt vége a szépnek, Szépen lassan eltűnnek a képek, Sebeim maradnak, nyitva a világnak, Példát mutatva,gátat szabva a hibáknak
Kövesd mindig az egyenes utat Mit tiszta, romlatlan szíved mutat, S ha rózsák közt vezetnek el, A rózsákhoz ne menj közel. Ne menj közel, ha csábítanak is, Könnyen megsebezhet egy rózsatövis. Egy vércsepp fehér ruhádra hull S ott marad kimoshatatlanul."
"Emlékül Neked most egy verset írok De tudd ,minden sornál tiszta szívből sírok! Hittem egy szép, boldog szerelemben Szerettem egy fiút, nagyon, önfeledten. Remegett kezem mikor szemembe nézett S lám mégis eltalált minket a keserű végzet. Sok volt a vita, sok a félreértés Valahogy hiányzott a kölcsönös megértés. Volt sok öröm és szomorú bánat Jó volt tudni, hogy van, aki haza várhat. Kihez odabújtál, testére csókot adtál Kitől reggelente egy vidám mosolyt kaptál. Szeretlek én most is, jobban, mint valaha De mégis elszakít tőlem az élet sorsa. Meggondolatlanul dobálóztunk a szavakkal S bántottuk egymást, néha akarattal. S mi lett a vége? Lám, már te is tudod! Hisz a sok vitát már te is unod… Nem tudom én, leszek –e még boldog valaha S a te szíved lesz –e más szívének otthona. Lehet, elfelejtesz majd engem hamar, s könnyen De nekem nem lesz oly nap, hogy ne hullna könnyem! Síratom a szerelmet, melyet Tőled kaptam S felfogom lassan, hogy egyedül maradtam. Hisz másra én sose vágytam, te kellettél nekem És most mégis nélküled kell tovább mennem. Rengeteg emlék itt marad, arcod előttem Mindig érezni fogom, hogy hiányzol mellőlem. Évek múlva, ha újra találkozunk, Csendben szólal meg fájó sóhajunk: Hol rontottuk el, mi volt a baj? Talán a Jóisten nekünk mást akar? Boldogabb leszel- e mással, életed teljes –e? Hogy fogom elviselni, hogy másnak vagy a kedvese! Ó, ha megállíthattam volna a tegnap boldog pillanatát Nem kellene átélnem a ma, s a holnap iszonyatát! Elengedjük hát most végleg egymás kezét Új életem nélküled kegyetlen lesz, s nehéz! Őrizz meg szívedben szép emlékként, ne haraggal gondolj Rám, S ne felejtsd el, szeretni foglak... örökké...Édes Babucikám! Szemedben ne legyen gyűlölet, hisz a sors tehet róla Közös álmainkat most már más váltja valóra!"
/Ismeretlen szerző/ |
|  | | Liaram Lelkitárs


Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok
 | Tárgy: Re: Versek Kedd 22 Szept. - 8:29 | |
| Ez az egyik kedvenc idézetem,annyira igaz rám és a páromra!:
"Szerelmünk ott kezdődött, amikor megismertelek, Ahogy egyre többet tudtam rólad, rögtön megszerettelek. Olyannyira, hogy feledni nem tudtalak, bár nem voltál az enyém, Volt, amikor nem maradt nekem más, csak a remény. Hosszú időknek tűntek a napok, a soha el nem múló hónapok, Amikor ugyanúgy fájt elaludni, s felébredni, De a legrosszabb volt, nem veled lenni! Minden nap látni azt, hogy mással vagy, mást szeretsz, Sokat sírt miattad valaki, de vele nem lehetsz. Egy nap aztán valami történt, valami szép, Összejöttünk mégis, s velem vagy már rég. Azóta szebb lett minden, szebben nyugszik, s kel fel a nap, Nekem nem kell senki más, csak Ő aki TE VAGY. Örülök neki, hogy egymásra találtunk, pedig nem kerestelek, Aztán te lettél az életem, s én örökre megszerettelek…!" |
|  | | manocska VIP-tag


Érdeklődési kör : Hobbi :
 | Tárgy: Re: Versek Csüt. 22 Okt. - 0:26 | |
| "Minden szívnek van egy csodakertje, a kert közepében van egy palota, s minden palotában egy fekete szoba.
A fekete szobában Csontvázember ül. Sötéten. Egyedül. Néha a palota zsivajába, s a tavaszodba belehegedül.
Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze. Halkan peregnek, mint a levelek. (Szívedbe mintha ezer kés hasítana: zokog, zokog a csontvázembered.)
Idegen szemektől kacagással véded, jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs! Mások palotáit irigykedve nézed: neki nincs! neki nincs!
Pedig: minden szívnek van egy csodakertje, s minden csodakertben van egy palota. S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol: minden palotában egy fekete szoba."
(Wass Albert: Szívpalota titka) |
|  | | Liaram Lelkitárs


Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok
 | Tárgy: Re: Versek Szer. 25 Nov. - 15:45 | |
| SÁRHELYI ERIKA November Szürke köpenyét vállára vetve Útnak indul a tél, Nyirkos léptei nyomában járva Kíséri őt a szél.
Zúzmarát hintve járnak útjukon Dércsípte hajnalon, Ködfüggöny lebeg fázón mögöttük Falun és városon. A sápadt nap borzongva bújik el Felhőpaplanába, Láttára rémisztőt kacag a tél - Tát fekete szája. Elnyeli a várost és a hegyet, Mind az embereket, A szél csúfondárosan megkerget Egy árva falevelet. |
|  | | Liaram Lelkitárs


Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok
 | Tárgy: Re: Versek Szer. 9 Jún. - 23:46 | |
| Sajnos nem ismerem a szerzőt és a címét,de olyan szomorú,és egyben gyönyörű vers,hogy gondoltam,megosztom:
"Itt vagyok, Anya, nézlek az égből Majd idefentről vigyázok Rád Könnyeiddel én simítom arcod Eljut majd hozzám minden imád
Itt vagyok, Anya, ne félj, jól vagyok Testem elhagytam, lelkem szabad Felhőről felhőre ugrándozva Egy csodás világ felé halad
Hol nincs kín, bánat, égő fájdalom Csak szeretet és mennyei fény Itt vagyok, Anya és egy sugarán Eljövök Hozzád minden nap én
Lelked érintem, álmod vigyázom Őrködni fogok léted felett S örömmel nézek vissza a múltra Hiszen annyira jó volt Veled
Itt vagyok, Anya, suttogó szélként Harmatcseppként egy fűszál hegyén Szíved ha dobban… velem lüktet Ezért amíg élsz, itt leszek én." |
|  | | alliteracio Vándorlélek


Érdeklődési kör : irodalom, zene, gasztronómia, pszichológia Hobbi : ÍRÁS, karaoke
 | Tárgy: Re: Versek Hétf. 5 Júl. - 6:39 | |
| Simon Ágnes: Lélek-lobogás
Lélek Lobogás Élet Csobogás Csókok Csendülő Násztánca
Lüktet Remegőn Rezdül Epedőn Csillag Ragyogás Átjárja
Bánat Feledés Fénylő Nevetés Párás Pillanat Nem moccan
Ábránd Áhítat Nem-várt Alkonyat Selymes Gondolat Megroppan
 [/size] |
|  | | Liaram Lelkitárs


Érdeklődési kör : Biológia, környezetvédelem, orvostudomány, természettudományok Hobbi : Természetfotózás, rajzolás (kézi, digitális), zene, éneklés, séta a természetben, állatok
 | Tárgy: Re: Versek Hétf. 5 Júl. - 15:07 | |
| Az egyik kedvenc versem:
Erőltetett menet
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt, s árnyékot írna lassan a lassu délelőtt, - de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
/Radnóti Miklós, Bor, 1944 szeptember 15./ |
|  | | Mortad Vándorlélek


Érdeklődési kör : Kártyaa joslás ,Boszorkányság Hobbi : Nehéz kilátástalan helyzetek megoldása
 | Tárgy: Re: Versek Hétf. 22 Nov. - 22:08 | |
| Minden szívnek van egy csodakertje, a kert közepében van egy palota, s minden palotában egy fekete szoba.
A fekete szobában Csontvázember ül. Sötéten. Egyedül. Néha a palota zsivajába, s a tavaszodba belehegedül.
Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze. Halkan peregnek, mint a levelek. (Szívedbe mintha ezer kés hasítana: zokog, zokog a csontvázembered.)
Idegen szemektől kacagással véded, jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs! Mások palotáit irigykedve nézed: neki nincs! neki nincs!
Pedig: minden szívnek van egy csodakertje, s minden csodakertben van egy palota. S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol: minden palotában egy fekete szoba. Csodakert(Wass Attila) |
|  | | Mortad Vándorlélek


Érdeklődési kör : Kártyaa joslás ,Boszorkányság Hobbi : Nehéz kilátástalan helyzetek megoldása
 | Tárgy: Karácsony Vas. 5 Dec. - 11:43 | |
| Donászy Magda: Kis fenyő
Szabad-e bejönni? Zöldfenyő vagyok. Kicsiknek, nagyoknak, Békés jó napot!
Jó napot, Zöldfenyő! Régen várunk rád, maradj itt minálunk, díszítsd a szobát!
Nincs tarka virágom, egyetlen tobozban a távoli erdők üzenetét hoztam.
Zúzmara díszíti a tobozod, ágad, maradj itt közöttünk kiskarácsonyfának.
Szeretettel jöttem, szívesen maradok, hogy veletek töltsem a szép ünnepnapot.
Állj ide középre, feldíszítünk szépen, te leszel a legszebb a földkerekségen. |
|  | | Mortad Vándorlélek


Érdeklődési kör : Kártyaa joslás ,Boszorkányság Hobbi : Nehéz kilátástalan helyzetek megoldása
 | Tárgy: Sorsod Csüt. 9 Dec. - 0:44 | |
| "Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat, ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet, ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat, ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat." /Frank Otlaw |
|  | | Ajánlott tartalom
 | Tárgy: Re: Versek  | |
| |
|  | | | Versek | |
|
| Permissions in this forum: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |